Karácsonyi üzenet
Október tizenötödike!
Porzik nyilaskereszt szekere!
Nyilas lelkemnek hiányzik egy kereke!
Szálasi apánk leszáll,
Jön, emberek, jön, jön az égből
Fegyveremet előszedem, nincs mese!
Hejj, Hargita felett nylaskereszt kigyúl,
Sötét lelkemben halvány eszem is elmúl,
Udvari vécém felett egy csillag,
Megszületett a Cél és az Akarat,
Auschwitzi vonat sípol közel valahol.
Repes lelkem, amint elhalad!
Karácsony készűl, nyilasok!
Szép egyenruhát vegyetek!
Zsidót bőven írtsatok,
csillogtassátok kedvetek!
Megy már az égből lefele
porzik már Hitler szekere!
Takaros román kislány elhalad,
Formás ki segge meglebeg,
De régi szervem már nem áll,
Kitekerem hát kislány nyakát,
Majd szent géppisztollyal,
Lelövök még nyolc románt!
Jő orosz sereg, pucolok hát,
Eldobám fegyverem, sipirc hát!
Éhes vagyok, megfőzöm turul madárkám,
Isten hozott, drága német hazám!
De aztán, szaladok tovább,
Otthon vagyok, drága Floridám!
Adjátok vissza nemi szervem erejét,
Pedofil lelkem oly sokat szenved,
Legalább hegyikecskét adjatok, oláhok!
Adjátok vissza nemi szervem erejét,
Mert nyomban pisztolyomat lenyelem...
Csak egy ici-pici kis kecskét!
Nem adjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Vágyam, hergeltségem
nem érzitek, nem hiszitek...?
Árva szervem semmibe veszitek...?
Akkor csúnya oláh komcsik vagytok,
meg csúnya magyar komcsi bácsik!
Ha szépek akartok lenni,
Adjátok vissza hegyikecském!
De hegyi oláh kecském csak nem jön,
Rút a világ, öreg fasznak kecskét nem ád!
Székelyrovásírásos puskám, jer elő!
Hagy csókoljak meg, drága puskám!
Unatkozom, hát lenyelek egy golyót,
Nem bírom már kecskétlen tovább!
Csak az év változik... s csürhe ugyanaz. Mindkét véglény kedvenc költője WaSS.
Búcsúvers
Üzenem a nyilas seggeknek:
a faszom mozgása immár nem jó.
Mert törvényei vannak a koroknak:
Impotens elmebeteg lettem.
Eddig csak dilletáns izgága barom voltam,
De az idő szalad, a fogkő nem marad,
Egyre vénebb és hülyébb lettem!
Üzenem a fiatal nyilasoknak:
már nem tudok seggtáncot járni veletek.
Szent fiatalságom!
Be jó is volt, román gyerekre lőni!
Viháncolni és okádni mindenre!
De az idő lemarja az emlékeket.
Nyilasmagyar lelkem sír:
Floridában már nem gyilkolhatok.
De jő majd ezer új gárdista,
miépes, jobbikos, s más emberi trágya,
mely lelkemnek kedves,
s zsidó- meg cigányvérrel
újra építi Nyilashon falát,
s új gyűlölet árad szét és szerte!
De az idő szalad, a fogkő nem marad,
Csak egy magyar gyilkos vagyok!
S ismét kezet nyújt egymásnak
a gyűlölet és a butaság,
és lesznek Egy Cél és Egy Akarat:
közösen leokádni mindent, ami fasz kis
lelkemnek nem tetszik.
Az idő szalad, a fogkő nem marad,
Egy dilletáns buzi, mint én, mit is tehet?
Ki mint vet, úgy arat!
Én lelövöm magam unalmamban,
mint egy veszett kutyát, mert
pontosan az vagyok!
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Én leszarnám saját síromat,
nyilasállítta szobraimat leokádnám.
Máig nem hiszem: egy hozzám hasonló
szadista állatnak szobrai emelkednek.
Sajnos WaSS, gyűlöletmagyarkodó "művészetének" hatása egyre kézzel foghatóbb a közterületeken is.
